A Mikola-cső egy hosszú, színezett vízzel töltött, a vízszintestől a függőlegesig változtatható helyzetű egyenes, általában üvegből készült cső, amelyben egy buborék mozoghat. Feltalálója, Mikola Sándor (1871-1945) nevét viseli.[1]
Megfelelő csővastagság és buborékméret esetén a buborék elég lassan mozog, és nagyon hamar felvesz egy, a cső helyzetétől függő egyenletes sebességet. A Mikola-cső az egyenes vonalú egyenletes mozgás szemléltetésére való kísérleti eszköz. Ugyanakkor, mivel a Mikola-cső kezelése rendkívül egyszerű, a diákok korán elsajátíthatják a kísérletezés alapvető lépéseit és módszereit.[2]
Mivel ilyen méretű üvegcsövet nem lehet kapni egy átlagos közértben vagy nagykerben, így a következő, alternatív alapanyagokból otthon is készíthetünk saját zseb-Mikola-csövet:
- vastag, ún. party-szívószál,
- víz + szörp vagy ételfesték,
- gyurma,
- vízhatlan szigetelő szalag vagy Hansaplast vagy Leukoplast
– a továbbiakban: szalag.
Az elkészítés lépései:
- A szívószál csövének egyik végét betömjük gyurmával.
- Az előkészített (ételfestékkel megfestett vagy szörppé elegyített) vizet betöltjük a szívószál csövébe. A csövet NEM töltjük színültig, hiszen a buboréknak is kell hely!
- A szívószál másik végét is betömjük gyurmával (úgy, hogy maradjon hely a buboréknak).
- A szívószál mindkét “begyurmázott végét” leragasztjuk szalaggal, ezzel biztosítva a cső zártságát és azt, hogy a gyurmán átszivárgó kevéske folyadék is a csőben maradjon.
Jó kísérletezést kívánok!
– – – – – – – – – – – – – – – – –
Irodalom:
[1] SuliNet: A Mikola-csőben mozgó buborék
[2] Mikola-cső (Wikipédia-szócikk)
hand-ED 